Bencze Rozália

 

Kari2009

A kaposvári Tanítóképző Főiskolán szereztem az első oklevelemet tanítói szakon,  majd 2003-ban a németországi Stuttgart Egyetemen diplomáztam nyelvészet és germanisztika szakon.

Mielőtt a kisfiam megszületett (2008) és utána is főként nyelvtanárként dolgoztam: nyelvészetet, német nyelvet és magyar mint idegen nyelvet tanítottam Németországban, Hollandiában és fél évet Magyarországon is. Munkaadóim az amszterdami a budapesti Goethe Intézet, nyelviskolák, középiskolák, főiskolák, a Stuttgarti Egyetem és az Amsterdam Városi Egyetem voltak.

A tanulmányaim során mindig is nagyon érdekelt a “korai” (7 év kor előtti) és a “késői” (10 év utáni) nyelvelsajátítás. Ebben a témában írtam az egyetemi diplomamunkámat is. Azóta is rendszeresen lépést tartok az ezzel kapcsolatos kutatási eredményekkel.

Évekig vigyáztam gyerekekre Németországban, főállásban és az egyetem évek alatt is. Mostanában pedig saját kisfiamat nevelem. Mint német nyelvtanár látom, hogy mennyi fáradságos munkával jár a német nyelv megtanulása. Nyelvészként pedig tudom, hogy a legkönnyebben pici korban lehet megtanulni nyelveket, ezért kétnyelvű környezetet biztosítok a fiamnak: én csak németül beszélek hozzá, a férjem és a külvilág pedig magyarul. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mennyire természetes a fiamnak a két nyelv jelenléte. Egyáltalán nem okoz neki problémát a magyarról a németre váltani, vagy fordítva.

Higgyétek el, hogy a gyermekkori nyelvtanulás vagy a nyelvvel való ismerkedés csupa öröm és játszi könnyedséggel megy. A korai rendszeres találkozás egy második nyelvvel egy nagyszerű befektetés az iskolai évekre és a felnőttkorra.

Üdvözlettel,

Rozália