Kevésbé ismert dac

Hogy tudjuk megelőzni a dacos viselkedést?

Biztosan találkoztunk számtalan olyan helyzettel, amikor a gyerek pl. valamit dühösen a földhöz vág és gyakran negatívan reagál valamire. Keményen beletaposott az önállósodni akarás korszakába. A szülők egy-két dologgal segíteni tudnak a gyermeknek ebben az úgy nevezett dac-korszakban, hogy a gyermek a kínos helyzetekben kevésbé frusztráltan reagáljon.

Először is az otthon melege, a szeretet, a nyugalom rendkívül fontos abban, hogy egyfajta önbizalom és alap biztonságérzet alakuljon ki a gyermekben. Ezek segítségével a gyermek is általában nyugodtabb, elégedettebb és kevésbé hajlamos a dacos kitörésekre.

Ezenkívül:

- Segítsük a gyermeket a döntéshozatalban:
A lehetőségek tömkelege megnehezíti a döntést. Szabjunk határt a választási lehetőségeknek, legyen az az étel kiválasztása, vagy a ruháé. Persze, hogy a szülő eleget tehet kívánságoknak, de a határt mi húzzuk meg!

- Támogassuk az önállóságot:
Nagyszerű, ha már a gyermek egyedül is fel tud öltözni. Ösztönözd, dicsérd! Inkább keljetek fel korábban, mint sem időhiány miatt veszekedni kelljen!

- Ne töltsük meg túlságosan a naptárt:
Azok a gyerekek, akik amúgy is túlterheltnek érzik magukat, jobban örülnek egy otthoni közös olvasásnak egy puha meghitt helyen, mint a zene-, vagy a balett órának.

- Jelezzük jó előre valaminek végét:
Hagyjunk időt arra, hogy a gyermek fel tudjon készülni valaminek a végére. Mondjuk mindig előre, hogy kb. mikor lesz vége pl. valamelyik játéknak! Ne rángassuk el egyik pillanatról a másikra valahonnan!

Nálunk az “utolsó” szónak nagy hatalma van. Mivel soha sincs ráadás, tudomásul veszi a gyermekünk. (Példa a mindennapi életből: ha elmélyülten játszik vonattal a kisfiúnk és elérkezett a lefekvés ideje, akkor mi pl. azt mondjuk neki, hogy most utoljára megy a vonat egy kört.  Vagy:  ha valami kedvenc kekszből eszik, akkor már előre kiválasztok néhány darabot, mondván, hogy ezek az utolsó darabok. Megfigyeltem többször is a fiamnál, hogy amíg az első darabokat befalja, addig az ún. “utolsókat” jól beosztja és szinte izlelgeti :-)

- Könnyítsük meg a várakozást:
Tudjuk, hogy a gyerekek nem szeretnek várakozni. Ha sokáig tartana valami, akkor tegyük érezhetővé az időt: vekkerrel, homokórával, letéphető naptárral stb.

- A nagy bevásárlásokra inkább ne vigyük magunkkal a gyermeket:
Sok gyerek őrjöng az édességért, ezért inkább ne vidd magaddal a nagy bevásárlásokra!
Ha mégis muszáj elvinni, akkor vigyetek magatokkal játékot! Beszéljétek meg már előre, hogy mit fogtok tenni. Ha zökkenőmentesen megy a bevásárlás, akkor kap valami jutalmat (amit szeret, pl. közös olvasás. Itt nem kell nagy dologra gondolni!)

- Nem utolsó sorban: Képzeljük el magunkat egy olyan szituációba, amiben teljesen tanácstalanok vagyunk, mert semmi sem úgy műdödik vagy történik, ahogy szeretnénk. Gondoljunk arra, hogy nekünk mire van szükségünk, ha úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk van. Így jobban bele tudjuk magunkat képzelni a gyermek helyzetébe és kedvesebben segítünk neki nehéz szituációban.

- Ne feledjük!: Amint a gyermek észreveszi, hogy a hangoskodásaival és sírásaival eléri a célját, akkor renszeresen be fogja vetni, az ún. dackorszak után is.