Hogy tanul a gyermek?

A kisgyermekek másképpen tanulnak, mint a serdülők és a felnőttek. Az agyban, konkrétan a bal agyféltekében idegi kapcsolatok jönnek létre a gyermekkorban. Ebben a féltekében történik az anyanyelv és más nyelvek elsajátítása is. 10-11 év után viszont új idegi kapcsolatok ritkábban alakulnak ki (Lenneberg, 1976). Ezután következik a nyelvtanulás ún. kritikus időszaka. Bizonyára sok szülő érezte ennek a hatását, amikor nyelvet kellett tanulnia az iskolában.

Téves az a nézet, hogy a gyermek gyorsan megtanul egy új nyelvet, mert több évre van szüksége hozzá, mint ahogy a saját anyanyelvének elsajátításához is. Az tudományosan igazolt viszont, hogy a gyermekek könnyedén sajátítanak el az anyanyelvükkel párhuzamosan egy második nyelvet is. Mindkettőt ráadásul hasonló módszerrel. Minél fiatalabb tehát a gyermek, annál jobban hasonlít a második nyelv elsajátítása az anyanyelvire, mert a természetes nyelvtanulás folyamataira épül. Ennek feltétele elsősorban az, hogy a gyermek pozitívan viszonyuljon a második nyelvhez. Ez eleinte főleg annak beszélőjétől függ: kedvelem a személyt vagy nem kedvelem. Az anyanyelvnél nem kell feltennünk ezt a kérdést, hisz a gyermek nem csak kedveli, hanem egyenesen imádja a szüleit. Azért akar tanulni akármilyen nyelvet is, hogy beszélni tudjon a szeretett és kedvelt személyekkel, kapcsolatot tudjon teremteni másokkal is és hogy a mindennapi kommunikációban részt tudjon venni.

Kisgyerekek egy nyelvet általában személyhez kötnek, ezért könnyen elfogadják azt a nyelvet, amellyel megismertek egy adott személyt. Ebből következik, hogy legjobb, ha mindenki mindig ugyanazon a nyelven beszél és nem keveri. (pl. ha a szülők sem egynyelvűek, akkor is jobb, ha mindenki csak egy adott saját nyelvén kommunikál a gyermekkel.) A kisgyerekeknek ez a fajta alkalmazkodás még nem okoz gondot, viszont ha egy gyermek – tegyük fel – 10 éves koráig mindig ugyanazt a nyelvet hallja és beszéli, akkor komoly erőpróbát jelent neki egy új nyelv megértése és megtanulása.

Tudjuk, hogy a gyermek kiváncsi és utánozni akar. Előbb hallgatja a nyelvet, majd felismeri. Később szabályokat, nyelvi szerkezeteket is kihall a beszédből, utánozza és próbálja alkalmazni kisebb-nagyobb “botlásokkal”. Eleinte tehát a saját anyanyelvet is sok-sok hiba jellemzi. Idővel viszont egyre jobban figyel a helyes beszédre is. Hasonló úton halad az új nyelv elsajátítása is. Az egyszavas időszakot a kétszavas, majd háromszavas kifejezések követik. A bonyolultabb mondatokra később kerül sor.

A nyelvelsajátítás kritikus periódus elméletéről további információt a Helen Doron nyelvész kollega magyarnyelvű leírásában találsz. Én is csak ugyanezt tudnám írni.

Rozália