A kétnyelvű gyermek

Könyvismertető:

Navracsis Judit: A kétnyelvű gyermek, Corvina, Budapest, 2000, 201 oldal

Dr. Navracsis Judit, a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékékének docense is kitér a A kétnyelvű gyermek c. könyvében arra, hogy “…nyelveket tudni nem erény, hanem alapvető emberi követelmény” (10). „Nincs határ sem életkorban, sem a tanulás módszereiben, a körülmények sokaságában, csak venni kell a bátorságot, nem szabad sajnálni az időt, le kell vetkőzni a gátlásokat, és meg tudunk tanulni idegen nyelveket. ” (186).

Valóban nincs határ életkorban, mert nagy szorgalommal és kitartással sok mindent el lehet érni az életben, tehát meg lehet tanulni egy második nyelvet is relatív jó szinten felnőtt korban is. (Anyanyelvi szintre viszont annál nehezebb eljutni, minél később vágunk bele annak megtanulásába.)

Ha viszont már gyermekként elkezdünk barátkozni és játékos formában foglalkozni az idegen nyelvvel, akkor a fönt említett “nagy szorgalmat és kitartást” kihagyhatjuk a gyerekkori nyelvtanulásból, hisz a gyermekek – nem győzöm hangsúlyozni – szinte felszippantják a nyelvet anélkül, hogy szavakat, mondatokat kellene magolniuk vagy azon töprengeniük, hogy “mit, miért és hogyan mondunk”. Nem teszik fel magukban állandóan a kérdést, hogy “miért nem úgy mondjuk németül?” és azt sem kell folyton hallanunk, hogy “jajj, de nehéz ez a német, ezt nem lehet megtanulni…”